ha tudod a versbe azt a tiszta gyönyörűséget amit az elme napfénye sugároz vissza tüköreként a külvilágnak
azt a délelőttöt mikor magányosan hajózol kikötésre várva mert tudod van hová és van értelmes célállomás ami vár rád
azt a bolygást ami megnyugtat felemel ápol miközben a lélek felgyűlt méreganyagai bőséggel eltávozhatnak
azt a látványvágyat ingerözönt ami segít továbblökődni új látszögeket villantva útján az örökkévalóba
azt a mindennapi delíriumot ami nélkül nincs alkotás csak alkotó és alkotmány csak tákoló és tákolmány
azt a kézzelfoghatót ami megragadhatatlan amit óvón véd a dolgok burka és mindig a megszűrt fény mögött bujdos
vagy foglald versedbe a moccanatlan szélvihart áradj szabad ámulatban émelyítő áramlatokban csak ne gyürködd itt a szart
PoemWiki 评分
暂无评论 写评论