A mi időnkben

Mondd a nevét. A levert vakolat alól, mint pajzán bölcsesség, előkerülsz. A tükör mögött játszótér, ahová sosem engedtek el, se egyedül, se párban azzal, akivel menni szerettél volna. Így hát kérdéses, mi az, amit látnod kellene a karcos délutáni fényben.

A király elment, érvénytelen a parti, póruljárt, aki még szeretett volna játszani. Egy visszahívhatatlan telefon recseg, és távoli rokonod sejtetni engedi, hogy rövid az élet. A gyerekek visszajöttek az udvarra, elkészítik a halál mandaláit, s mikor végre eszedbe jut, kimondod a nevét, s ő a tükörben megfordítja az üres homokórát.