A két szemed szeretett legtovább

A két szemed szeretett legtovább.

Be furcsa szerelem.

A szád már néma volt, de a szemed,

az még beszélt velem.

A kezed már hideg volt, jéghideg,

nem is adtál kezet,

de a szemed még megsímogatott,

nálam feledkezett.

És lándzsákat tűztél magad köré

hideg testőrökül,

de a szemed még rámleselkedett

a zord lándzsák mögül.

És ellebegtél és csak a hegyes

lándzsák maradtak ott,

de a szemed mégegyszer visszanézett

és mindent megadott.

A két szemed szeretett legtovább,

még mostan is szeret.

Még éjszakánkint zöldes csillaga

kigyúl ágyam felett.