A két szemed szeretett legtovább.

Tvoje oči su me najduže volele.

Be furcsa szerelem.

Kakva čudna ljubav.

A szád már néma volt, de a szemed,

Usne su ti neme bile, ali oči

az még beszélt velem.

još su pričale meni.

A kezed már hideg volt, jéghideg,

Ruke su ti hladne bile, ledne,

nem is adtál kezet,

nisi se rukovala,

de a szemed még megsímogatott,

ali na meni zaboravljenim pogledom

nálam feledkezett.

još si me milovala.

És lándzsákat tűztél magad köré

Oko sebe si kao hladne zaštitnike

hideg testőrökül,

koplja zabadala,

de a szemed még rámleselkedett

ali iza surovih koplja si

a zord lándzsák mögül.

mene promatrala.

És ellebegtél és csak a hegyes

I samo su gole oštrice ostale

lándzsák maradtak ott,

kad si odlepršala,

de a szemed mégegyszer visszanézett

ali očima sve si dala kad si me

és mindent megadott.

još jednom pogledala.

A két szemed szeretett legtovább,

Tvoje oči su me najduže volele,

még mostan is szeret.

još me vole i sad.

Még éjszakánkint zöldes csillaga

Tokom noći njihov zelenkasti sjaj

kigyúl ágyam felett.

ugledam ponekad.