Vakvágta

Addig kerestelek,

míg meg nem találtál

- s hogy ez megeshetett,

úgy érzem: becsesebb

életnél, halálnál.

Mindaddig vártalak,

míg el nem értelek

s a Pontnyi Pillanat

támasz - pontunk marad,

hol nincs enyém-tied.

Bár naponta meg kell mászni egy-egy vermet;

naponta föl lehet zuhanni a csúcsra!

Az ember, úgy látszik, avégre termett,

hogy mit elért: keresse újra s újra.

Vakon vágtázva is, és át tűzön-vízen,

meg - megmértük végre: mekkora lehet a Kék Végtelen!

- S e győztesen, s e vesztesen,

félálomban suttogjuk: i g e n.

Álmunk mély és teljes legyen.

S hogy nappal is rólunk álmodjon a Szerelem:

ébredj velem,

Jobbik Felem,

ÉBREDJ VELEM!