Belépett a kerti ajtón,
aztán mégsem ment tovább,
jelképes pillanat jött:
bizarr csók a rácson át.
Mennyi meghitt árnyú rácsot,
milyen bezárt kapukat
görbített el és nyitott ki
az a cinkos mozdulat,
ahogy pirosan, párásan,
pucéran, mint két falánk,
félénk állat, összebújt a
zúzos rácsok közt a szánk.
(1966. január 17.)
PoemWiki 评分
暂无评论 写评论