Belépett a kerti ajtón,

Prekoračila prag vrta,

aztán mégsem ment tovább,

naposletku nije dalje išla,

jelképes pillanat jött:

sledio simboličan trenutak:

bizarr csók a rácson át.

preko rešetaka neobičan poljubac.

Koliko prisnih senovitih rešetaka,

Mennyi meghitt árnyú rácsot,

koliko zatvorenih dveri

milyen bezárt kapukat

iskrivio i otvorio

görbített el és nyitott ki

taj pokret saučesnički,

az a cinkos mozdulat,

kako su se zarumenjeno, zamagljeno,

ahogy pirosan, párásan,

nago, kao dve pohlepne,

pucéran, mint két falánk,

bojažljive životinje, među

félénk állat, összebújt a

rešetkama naše usne spojile.

zúzos rácsok közt a szánk.

(17. januar 1966.)

(1966. január 17.)