Mottó (Ó élet, ki hátamon…)*

Ó élet, ki hátamon hordtam a házam

és csúsztam az árkot a gondfa tövén,

most nyisson a bánatok árva gubója

és nyisson utamra a messze világ.

Mert voltam idáig a könnyek igása,

ki szántja szemének a drága körét –

de lettem a dac, ki az égre dörömböl:

megdúlt ige mécsese, tűzteli kín!

* Eposz Wagner maszkjában, 1915