Szerelmes vers

Tegnap nem esett. Ma már esik.

Tegnap még csak készülődtek

A felhők, hogy hozzánk hasonlóan

Megmásszák a tövises, télvégi domboldalt,

Aztán beléjük akadtak a tüskék,

Mint tegnap az én ujjamba,

Meg a kabátomba, és felszakították őket.

Az eső és a felhők nem szimbólumok,

Vagy allegóriák, csak tények, mint

A domboldal, a tüskék, vagy mi ketten,

És nem példáznak semmit az

Idő múlásán és önmagukon kívül,

Vagy, mint a mi esetünkben, az összetartozás

Láthatatlan szálain kívül, amik úgy kötnek

Össze veled, ahogy az esőcseppek

Sűrű öltései az eget a földdel.