(Szállj költemény…)

Szállj költemény, szólj költemény

mindenkihez külön-külön,

hogy élünk ám és van remény, –

van idő, csipjük csak fülön.

Nyugtasd a gazdagok riadt

kis lelkét - lesz majd kegyelem.

Forrást kutat, nem vért itat

a szabadság s a szerelem.

Szólitsd, mint méla borjuszáj

a szorgalmas szegényeket -

rágd a szivükbe - nem muszáj

hősnek lenni, ha nem lehet.

1937. márc. eleje