Töredék

Diákbarátom a harmincéves

iskolai találkozónkon meg-

kérdezte melyik a kedvenc versem,

én meg ott illedelmességből ki-

böktem, pont azt, amit valamikor

ő írt az emlékkönyvembe, erre

értetlenül nézett rám, már-már

csalódva bennem, állítva, hogy meg-

változtam, hisz nem nőtt be még a fe-

jem lágya, míg ő ugyanaz maradt,

aztán hamarjában rákérdeztem,

tudja e miért  választottam épp

ezt a verset, lányos  zavarában

azt felelte, nem lát a jövőbe.