Késői ősz

Kiégések mindennapjain

bújócskát játszom,

már harminc éve.

S arcom beporosodott pórusait

ülik a megemlékezések.

Így járok tovább a dermesztő télben,

miértek hálás köszönetével.

Tudom, már csak az unokák

mondják rólunk az igazat.

Fiaink csak a fejünkhöz fogják

verni, a sóba mártott szavakat.