Kiégések mindennapjain

Već trideset godina

bújócskát játszom,

igram žmurke

már harminc éve.

na izgaranjima svakodnevnice.

S arcom beporosodott pórusait

I prašinom prekrivene pore moga lica

ülik a megemlékezések.

sećanja opterećuju.

Így járok tovább a dermesztő télben,

U cičoj zimi ovako krećem dalje,

miértek hálás köszönetével.

u pratnji pitanja sa zavalnošću.

Znam, samo će o nama

Tudom, már csak az unokák

istinu unuci govoriti.

mondják rólunk az igazat.

Sinovi, u sol umočenim rečima,

Fiaink csak a fejünkhöz fogják

samo će nam glavu razbiti.

verni, a sóba mártott szavakat.