Kiűzetés a Paradicsomból

Minden végtagunkkal összefonódva

az ősemberi csont- és izomcsomóba,

vérünk egymás vérébe oltva,

oly egyek voltunk, mintha így születtünk volna :

nő-férfi, egy-test, együtemű két szív,

iker-lelkek reflexei,

közelből összevillanó szemek

lidérc-lángokkal egymásba cikázók -

Mi tépte ketté ezt az egy-világot?

Mintha doronggal ütöttek volna gerincen,

bénultan és kihülve,

dermedten elterülve,

jégszárnyasan, távolodón repülve

egy-fekhelyünkről már kétféle űrbe :

étheri hidegek vagyunk s vágytalanok,

mint a nemtelen, meddő angyalok.

Külön-külön összekulcsolt kezünk

bocsánatért eseng : amiért nem vétkezünk,

s mert testünk gyatra újra fölidézni

az Éden valóraváltott

igéretét, s egymásnak újra megadni

a tegnap ízlelt pillanatnyi

örökkévalóságot.