Velencei duett

avagy vérfagylalt amorella

A férj

Beppó voltam az ékszerész

nálam szebben gyöngyöt

nem foglalt aranyba senki

nőm vitt a gyászos végbe

Gyanakodva nyomába eredtem

mikor a Mercatón sietve átvágott

s egy hírhedett kéj-apácák

lakta házba osonva buzgón

követtem a falhoz lapulva

majd úgy mentem be a házba

mint kit férfivágy igen hevít

s emígyen léptem be az ajtón

hol szerelmesen egy ifjút ölelt

kivontam a tőrt bosszúra készen

mikor felrobbant az ég körülöttem

A feleség

Egy különös ifjú nyűgözött engem

barna arcán szelíd pír bolyongott

mikor álmodozó pillantással rám

emelte epedő tekintetét bogárzón

Többször forrtam véle kapcsosan

össze mire hitvesem Beppó

gyanút fogott s utánunk lesvén

gyilkolni vágyva tört mireánk

Tőrét emelintve közelgett

de lovagom a mordállyal

sebtében szeme közé lőtt

Értünk jöttek az X-ek röppent

a spádé s forró vére égre ömölt

Egek Ura, ne hagyd el szegény Monnád!