A lufi

Megtaláltam a lányom lufiját

a padláson. Egy hároméves lufi.

Még van benne szufla,

még nem engedett ki,

csupán megráncosodott,

de azt is olyan szépen,

órák óta nézem,

az én kicsi lányom lehellete benne;

nem hagyta, hogy segítsek neki fújni,

szinte teljesen eltakarta már a pöffeszkedő gumi,

olyan rózsaszín, s valami durrant,

berontottam a szobába rögtön,

de nem a lufi, hanem egy pisztoly volt,

a lányom ijedten rohant az ölembe,

mondtam: most gyorsan elmegyünk,

a lufit nem hozhatod,

bácsik lövöldöznek egészen közel,

a kerten át biztosabb, vedd már a cipődet,

legalább hadd pukkasszam ki én,

bömbölt a lányom,

majd kipukkasztod, ha visszajöttünk.

Hát így. Még egy csomót kötök a vén lufi nyakára.