Megtaláltam a lányom lufiját

Našao na tavanu balon

a padláson. Egy hároméves lufi.

moje kćerke. Trogodišnji balon.

Még van benne szufla,

Još ima unutra nešto zraka,

még nem engedett ki,

još nije sve ispušteno,

csupán megráncosodott,

samo se naborao,

de azt is olyan szépen,

ali i to tako lepo,

órák óta nézem,

satima gledam,

az én kicsi lányom lehellete benne;

unutra je dah moje kćerke;

nem hagyta, hogy segítsek neki fújni,

nije dala da joj duvati pomognem,

szinte teljesen eltakarta már a pöffeszkedő gumi,

nabrekla guma skoro ju je pokrila,

olyan rózsaszín, s valami durrant,

tako ružičasta, i nešto prasnulo,

berontottam a szobába rögtön,

u sobu odmah dojurio,

de nem a lufi, hanem egy pisztoly volt,

ali nije balon, pištolj je bio,

a lányom ijedten rohant az ölembe,

kćerka mi je u krilo uplašeno jurila,

mondtam: most gyorsan elmegyünk,

rekao: sad brzo, idemo,

a lufit nem hozhatod,

balon ne možeš poneti,

bácsik lövöldöznek egészen közel,

čike sasvim blizu pucaju,

a kerten át biztosabb, vedd már a cipődet,

sigurnije je preko vrta, uzmi već cipele,

legalább hadd pukkasszam ki én,

makar da ja raspuknem

bömbölt a lányom,

plakala kćerka,

majd kipukkasztod, ha visszajöttünk.

raspuknućeš po pvratku.

Hát így. Még egy csomót kötök a vén lufi nyakára.

Pa tako. Na vrat balona još jedan čvor vežem.