Meghalt a kedvesem anélkül hogy búcsút mondott volna lehunyta a szemét s most hidegen és mozdulatlanul fekszik
fiatal volt alig tizennyolc éves ragyogott a bőre s fölnevetett ha napközben megérintettem
sokat beszéltem róla az ismerőseimnek a férfiak ilyenkor elkomorodtak s a nők elfordították fejüket a végtelen ég felé
roppant büszke voltam rá hogy ez a különösen szép lány az én szeretőm
a haja kék az ajka piros a medencéje egészségesen domború s a lábai hosszúak és egyenesek
gyorsan de mégis egészen kimondott szavakkal beszélt
most holtan fekszik a párnák között és fehérebb és csöndesebb a frissen mosott ágyneműnél
nem tudom megérteni mért kívánkozott el erről a földről milyen kevés embert szeretnek úgy ahogyan én őt szerettem
kérdezek tőle nem is válaszol
és hiába kérdezem az angyalt is aki ott áll a halottas ágy fejénél
ő sem válaszol.
PoemWiki 评分
暂无评论 写评论