Egy követ dobtam a magasba és nem tért vissza a földre
kinyitottam egy kalitkát s a madár nem akart elszállni
emlékszem egy lányra akit soha nem láttam s hiába kérdezem milyen lehet a lány hogy többé nem tudom elfelejteni
árva gyermek vagyok én akit egy szál ingecskében itt felejtettek a város közepén
az idő múlik fölöttem s én egyhelyben forgok emlékeim hintáján
a sárga tarlókon szaladnak egykori pajtásaim s látni őket amint belerohannak a kék égbe
két béresember baktat napnyugat felé s egy aranykerék gurul a fejük fölött
később az édesanyámat is megismerem kosár tiszta ruhával a fején éppen a városba tart
így adom össze a világot aztán széttöröm és elosztom akár a frissensült kenyeret
de hol van a lány kérdezem az ismeretlen akire olyan mélyről emlékszem
süket a tér csak egy fa emelkedik a pusztában acélsövénnyel a dereka körül
s lehet hogy a lány ott áll a nagy fa alatt
de a nagy fa nagy sárga rózsákat virágzik
és eltakarja serdülő kedvesem.
PoemWiki 评分
暂无评论 写评论