Az asszonyok fogai tele vannak villámokkal
ha végig mentek az erdőkön emlékezzetek áporodott hálószobáitokra
ki ne szeretné jobban a győzelmet mint a halált
és mégis valamennyien bezárjuk fiókjainkat és elvándorolunk
testvérharangok fájdalmat harangoznak
dél van s íme még egyszer felmutatom magam az értelmeseknek
egyszerűen mondom: szeretem a ropogós kenyeret
egyszerűen mondom: vegyünk el attól egyet akinek kettő van
egyszerűen mondom: miniszterelnökünk tehene egykor Bismarck nevezetes tintatartója volt
sárga babérkoszorúk alatt jönnek a távolság bajnokai
virágok alszanak tornyok ájult mezők fölött virrasztanak
tüzet és elégedetlenséget kötöttem a homlokomra barátaim reszketnek
és nem tudják hogy mi is utazunk
vörös lámpásaival elúszik bennünk az idő s valaki vár bennünket a túlsó parton
Jakoska szép lány volt az ő emléke él bennem
harmonikás szoknyát és nyitott kabátkát viselt
de egy éjszaka a nagy hídról beledobta magát a folyóba
most menjetek szépen ti is aludni
feleségem már megfürösztötte a gyerekeket mert nehéz felhőket hajt errefelé a szél s lehet hogy holnap valamennyiünknek ki kell bújnunk a bőrünkből
PoemWiki 评分
暂无评论 写评论