Zsoltár

Ó Uram, engem bántanak

Csendes vagyok, félek, kis helyre, sarokba meghuzódom

És utánam jönnek, üszkösbottal szurkálnak szörnyű módon,

Fázékony testemmel jeges vízbe rántanak

Ó Uram, én mozogni nem kívánok

Én pici helyen dideregve űlni akarok, én komplikációktól félek:

S tiszta ruhámmal, ujjaimmal ragadós mézfürdőbe lök az Álnok

És kijövök és piszokban élek

Én sírni sem akarok: és szemeim

Mély kútjai a vizet zuhogva ontják

Én más lehelletét útálom s gyakorta mosom kezeim

Mért kell hát érintkeznem, mértkeli élnem, mért nem bontják

Hűs, tiszta, örök-ágyam tiszta angyalok?

Vagy mért, hogy ebszájjal magamtól mindenkit el nem marhatok?