Vadállat

pusztámba betolakodott

pihenőhelyem füvét letaposta

fáim alá csalétket rakott ki

ágak közül magaslesből lesett rám

első napon kitértem előle

másodnapon és harmadnapon is

nem gyávaságból csak mert undorított

kitértem még három hosszú napig

de a hetedik napon ráuntam

hitványságára a lesből lesőnek

és a felkelő nappal együtt

a fák közül a tisztásra kiléptem

szemvillanásnyi szembenézés

ráökrendtem halálos undorom

arra aki meghúzta a ravaszt

mozdulata s a dörrenés között

az a másodperc volt az életem