Monológ

Meghajszolnak a nappalok

és tévedésbe ejtenek az éjszakák

de nem adom fel a reményt hogy egyszer győztesként vonulok be a városba

ahol születtem.

Ne forduljatok el tőlem barátaim

hogy újra és újra kezdem a játékot.

Nem

nem

sohasem

mondok le a szédületbe ejtő távlatokról

a kalandok fanyar ízéről.

Az értelem és érzelem fegyvereivel

értetek harcolok

barátaim

akik oly könnyű szívvel hagytok magamra

hajszás nappalaimban

tévedésbe ejtő éjszakáimban.