Fehér ingujjban és táncra csiklandó örömmel,
szálfás legények feszülnek a dombon
s a lányok a völgyből,
a bodros és tarka lányok
perdülnek, begyeskednek, riszálódnak
föl a dombra.
Forró szelek kaparják az eget.
Május. Uszályos, pipacsszemű földek.
Erő! Fény!
S a fényben
rugós csikói tánc a pipacsok fölött.
Körbe-körbe…
A föld zuhog.
Körbe-körbe…
A fejek piros és tarka kapuiból
nevető tűzmadarak röpülnek ki a napra.
Zöld kamasz szemek legelnek a villódzó hústömbökön.
Körbe-körbe…
Vad kígyózással nyújtóznak a karok.
A homlokok színesen kivirágoztak
s kemény, eleven ikrák
és pézsmás, meleg illatok
szabadulnak el a sokrétű szoknyák alól.
A föld zuhog.
Vörös-fehér testek ringatóznak a szemsugárban
s a föld zuhog.
Könny. Ugrás. Kurjantás.
Aztán semmi: csak a mindent betöltő vágyakozás.
Részeg, kiugró szemmel még árulkodik az ég,
de a völgyből már hatalmasan dagadnak elő a bokrok
s a dombról
éhesen és meggyulladtan,
vak, összegabalyodott párok gurulnak le
a völgybe.
PoemWiki 评分
暂无评论 写评论