Fehér ingujjban és táncra csiklandó örömmel,

U beloj košulji i sa očima koje na ples mame

szálfás legények feszülnek a dombon

na brežuljku stasiti mladići se kočopere

s a lányok a völgyből,

a devojke iz doline,

a bodros és tarka lányok

kudrave, šarene devojke

perdülnek, begyeskednek, riszálódnak

prema gore se vrte, bubre,

föl a dombra.

kukovima tresu.

Forró szelek kaparják az eget.

Nebo vrući vetrovi grebu.

Május. Uszályos, pipacsszemű földek.

Maj je. Skutaste, očima bulke šarane livade.

Erő! Fény!

Sila! Svetlost!

S a fényben

I u tom svetlu

rugós csikói tánc a pipacsok fölött.

nad bulkama gibak, neobuzdan ples.

Körbe-körbe…

Ukrug-ukrug…

A föld zuhog.

Pljušti zemlja.

Körbe-körbe…

Ukrug-ukrug…

A fejek piros és tarka kapuiból

Iz crvenih, šarenih vrata mladosti

nevető tűzmadarak röpülnek ki a napra.

opijene plamene ptice prema suncu lete.

Zöld kamasz szemek legelnek a villódzó hústömbökön.

Sevajuće blokove mesa goluždravci zelenim očima žderu.

Körbe-körbe…

Ukrug-ukrug…

Vad kígyózással nyújtóznak a karok.

Ruke se divljim vijuganjem protežu.

A homlokok színesen kivirágoztak

Čela su obojeno rascvala

s kemény, eleven ikrák

i ispod mnogoslojnih suknji

és pézsmás, meleg illatok

tvrde, žive ikre

szabadulnak el a sokrétű szoknyák alól.

bizamski, topli mirisi se oslobađaju.

A föld zuhog.

Pljušti zemlja.

Vörös-fehér testek ringatóznak a szemsugárban

Crvena-bela tela se u svetlu oka ljuljaju

s a föld zuhog.

i pljušti zemlja.

Könny. Ugrás. Kurjantás.

Suza. Skok. Klik.

Aztán semmi: csak a mindent betöltő vágyakozás.

Potom ništa: samo sveobuhvatna žudnja.

Részeg, kiugró szemmel még árulkodik az ég,

Pijanim, izbuljenim očima nebo još potkazuje,

de a völgyből már hatalmasan dagadnak elő a bokrok

u dolini ogromni buseni već se naziru

s a dombról

a sa brežuljka

éhesen és meggyulladtan,

ogladnelo, upaljeno,

vak, összegabalyodott párok gurulnak le

u kotlinu slepi, isprepleteni parovi

a völgybe.

se kotrljaju.