Hajnali ének

Jeszenyin Szergej Alekszandrovicsnak

Elkártyáztam a gyenge szivem,

suhogasd le a szoknyád, hajnal!

Pálinkát lehelek rád szeliden,

megháglak nehezen, halkan.

Jőj, Oroszország, vodka-virág,

nevetés nékem a véred!

Pince-fehérek a volgai fák,

tejszínű, szűz ez az ének.

Lebukik fejem és úgy zokogok,

haloványul bennem a bánat,

veretik körülöttem az ősi dobot,

szaladok, hajnal, utánad.

Ez a csont-pufogás, ez a hanti-rege

hitemet hirdeti híven,

kataton bálvány, légy fekete,

hiszen elkártyáztam a szívem.

Vlagyimir, 1973*

*„Az alábbi verset 1973-ban írtam Közép-Oroszországban, Vlagyimirban, amikor én még költő (és 22 éves) voltam. Sokan ismerik, énekelik, de romlott szöveggel. Hát - ez a hiteles. Megjelent az Élve fogó csapda c. kötetemben, 1992 körül. Előtte a "régi" Mozgóban még a 70-es években.”