你的心为何要戏弄你，你这不幸的人——

Miért játszott a szíved, te szerencsétlen

在无尽的寒冬里不停摧残你自己，

rombolva magad szüntelen télben,

筑起一首又一首歌，

építve dalra dalt,

又力竭，

s kifúlva

又燃烧，

kigyúlva,

甚至越过理智可到达的界限——

ésszel mérhető pontokon is túlra

而你的意识为何还要如箭矢般疾驰？

tudatod mért nyilalt?

你明明知道：

Hiszen te tudtad:

这条地狱之路的尽头是腐尸坑，

dögbugyor a vége e pokoli útnak,

那里连信仰也已死灭，

ott a hit is kihalt,

你明明知道：

hiszen te tudtad:

你的梦早已一个个撞碎了额头——

álmaid orra buktak,

你却把自己永远锁在了门外，

magad örökre kicsuktad,

如今只能走在疯狂的茫茫雪地上，

járhatod a téboly vak havát,

孤苦伶仃，残缺不全，

s árván, idétlen,

对人性和忠贞的爱饥饿难当，

emberségre, hű szerelemre étlen

却从电光闪烁的碗中吞食死亡。1

villámló tálból eszed a halált.

Tudtad, tudom én is:

你知道，我也知道：

a nagy: te vagy,

那伟大的：正是你，

s te, a Mindenség summáslegénye,

而你，你这宇宙的短工，

részt se kaptál, pedig az egészre

却什么也没分到，尽管你有足够的价值

futotta érdemed.

去拥有全部。

Érdemes volt-e ázni, fázni,

值得吗，受尽雨淋寒冻，

csak a jövő kövén csírázni,

只为在未来的石缝中抽芽，

vérszagú szörnyekkel vitázni,

与那些散发着血腥气的怪物争辩，

ha ráment életed!

而这一切要以你的性命为代价！

Csak szólhatnál, hogy érdemes!

但愿你能开口，告诉我一句：“这一切值得”，也好啊！

Mert csontom, vérem belerémül,

当我终于为你的命运进行一番清醒的清算，

végzetedhez ha én állítok végül

我的骨、我的血，

józan zárómérleget.

都因惊惧而发颤

Törd fel a törvényt, ne latold!

击碎那法则吧，别再衡量！

A porból vedd fel kajla kalapod,

从尘土里拾起你那顶歪斜的帽，

vértanú vállad,

拾起你殉难者的肩膀，

s a kifordult nyakcsigolyákat

把那些被扭断的颈骨

rendbeszedve

一一归位，

két kisírt szemmel, tüzes iker-körrel

用你那双哭过的眼，那灼烧的双环

nézz a szemembe

望着我的眼睛——

hogy rendülne bele

让那贪婪的、毫无记忆的滋生之物，

a mohó, emléknélküli tenyészet

让诸天那庞大的腺体组织，

az egek mirígy-rendszere

让这尚未得救的尘世生命，

s e megváltatlan földi lét.

都在这一刻震动起来！

József Attila!

te add nekem a reményt,

尤若夫·阿蒂拉！

mert nélküle

你，把希望给我吧，

romlott a napvilág,

因为若没有它，

a vér eves,

日光也已腐坏，

bár a fogad vicsorog,

血液也正在溃败，

bár a nyakad csikorog,

哪怕你龇着牙，

bólints, hogy érdemes,

哪怕你的脖颈咯咯作响，2

cáfold meg halálos logikád,

也请点一下头，说这一切是值得的——

te glóriás,

证伪你那致死的逻辑，

te kíntól bélyeges!

你这头戴光轮的人，3

Képzeletemre bízzál édes munkát,

你这被痛苦烙印的人！

mert immár úgy szorgoskodik,

hogy a sarkamtól torkomig

为我的想象力托付一份幸福的劳作吧，

forraszt rám forró hamubundát,

因为它如今已那样卖力地运转，

rádióaktív iszonyt -

从脚后跟直到咽喉，

félek, hogy minden rejtelmet kibont

为我焊上一件滚烫的灰烬皮袄，

s végül már semmi se fáj.

焊上那放射性的恐惧——

Hogy el ne jussak soha ama síkra:

因为我害怕，我害怕所有的谜团终将会被解开，

elém te állj.

而到最后，我再也不能感到疼痛。

Segíts, hogy az emberárulók szutykát

为了让我永不抵达那片平原：4

erővel győzze a szív

你站到我面前来。

szép szóval a száj!

请帮帮我，让那颗心，用力量，

让嘴唇，用美丽的词句

去战胜那些背叛人类者的肮脏！