Össze-vissza csatangolok

Estoy vagando sin rumbo

hónapok óta szakadatlan,

desde meses sin parar,

öldöklő, édes napszurás

un sol asesino y dulce

kínoz, kápráztat éjjel-nappal.

me ciega y duele noche y día.

Honnét e sok-sok látomás?

¿Desde dónde tantas visiones?

A víz felől kifordul éppen,

Ella surge al lado del agua,

tündökletesen fiatal,

en juventud esplendorosa,

lebeg a hirtelen sötétben,

flotando en lo súbito oscuro,

a part fele csap mosolya.

su sonrisa rompe en la costa.

Tüzet fog messze pár vitorla.

Lejos se encienden los veleros.

Merőleges déli meleg

Calor a plomo a mediodía

zuhog a szétszórt kabinokra.

en cabina dispersas llueve.

S a részletek, a kicsiségek!

¡Y los detalles, las minucias!

Egyszál virág a puha szélben,

Sólo una flor al viento blando,

akár egy néma csecsemő

como si en manos asombradas

forgatná ámuló kezében.

la girara en silencio un crío.

A dallamok! Szobák során

¡Las melodías! ¡Por filas de cuartos

ugyanaz a locsogó dallam,

la misma melodía resonante,

mintha a mezitlábas tenger

como si el mar descalzo

bolyongana a falaikban!

paseara en sus paredes!

De legszebbek a szeretők,

Pero son los amantes los más bellos,

sörényük kisüt a homályba,

sus crines, tolda última y hermosa

szemérmük szép, utolsó sátra.

del pudor, iluminan la penumbra.

A szeretők, s az alkonyat,

Amantes, y el ocaso,

a házsorok ahogy kihúnynak,

filas de casas apagándose,

s a házak közt, a homokon,

y entre las casas, en la arena,

a roppant tömegű torony.

la mole inmensa de una torre.

Ki eszelhet ki nála szomorúbbat?

¿Quién puede imaginarse algo más triste?

Rodrigo Escobar Holguín y