U daljini magli se Buk,

Nagymessziről ködölt a Bükk,

Potok buja, polje granu,

Gőzölt a sík, áradt az Ér

A u mome lomnom telu,

S fáradt testemben hirtelen

Tu na polju natopljenom,

Ott, a záporverte mezőn

Krv crvenom pesmom planu,

Piros dalra gyujtott a vér,

Krv crvenom pesmom planu.

Piros dalra gyujtott a vér.

Šiknu trava iznenada,

Szinte sercent, hogy nőtt a fű,

Svetlost jeknu, sunce žeže,

Zengett a fény, tüzelt a Nap,

Beži žbunje, Zemlja cveta,

Szökkent a lomb, virult a Föld,

Zemlja igra, Nebo igra,

Táncolt a Föld, táncolt az Ég

I sve u zagrljaj steže

S csókolt minden az Ég alatt

I sve u zagrljaj steže.

S csókolt minden az Ég alatt.

Tužne moje gradske oči

Káprázó, városi szemem

Sklapam od silnih celova,

Behúnyom ennyi csók előtt

I dršćući, u zanosu,

Rebegőn és nyugtalanul

Tiho, tiho molim Boga:

És halkan kérem az Urat:

„Blagoslovi polja ova,

»Áldd meg ezt a csókos mezőt,

Blagoslovi polja ova.”

Áldd meg ezt a csókos mezőt.«

Svud u polju rade žene,

Itt is, ott is asszony-csapat

A život će tu da stasa.

Kapál, hol majd élet terem.

(Oh, život je ipak dobar.)

(Óh, mégis-mégis élni jó.)

Snažne su i mladolike,

Erősek és fiatalok

Golih nogu, tanka stasa,

S a lábuk térdig meztelen

Golih nogu, tanka stasa.

S a lábuk térdig meztelen.