Kad bismo sad konačno seli

Ha leülnénk most megbeszélni végre

da o našem sve dužem životu popričamo,

egyre hosszabra sikerült életünk,

hvatajući ruku bi ti gledao u oči

kezedet fogva néznék szemedbe

(o, oni stari, romantični filmovi!)

(ó, azok a régi, romantikus filmek!),

i verovatno bi još i to rekao:

éa alighanem azt is mondanám:

s ljubavlju te ljubim.

szeretve szeretlek.

Ali između slepih, nagomilanih osećaja

De csak hánykolódunk az egymásra torlaszolt,

samo se potucamo, i naši prsti su slepi,

vak érzések között, amikor ujjaink sem látnak,

na tvojo koži zalud lutaju –

csavarognak immár hiába bőrödön –

i naravno na našoj koži:

s persze bőrünkön:

jer ti prsti ni sami sa sobom nisu baš...

mert ezek az ujjak önmagukkal sincsenek nagyon...

Poput dalekih dvorana odzvanja izveštaj,

Kong a jelentés, mint távoli termek,

gde si me ti sama vodila.

hova te engem magadba vezettél.

Nismo sveci postali.

Nem nőttünk szentté.

Krila smo zbog sitnih, beznačajnih pustolovina

Szárnyainkat régen kölcsön adtuk aprócska,

odavno posudili –

csip-csup kalandokért –

duše naše pate, svaki pokret je pomirljiviji.

sajog a lelkünk és békülékenyebb minden mozdulat.

Gde ste, odavno potučene, mladalačke revolucije?

Hogy vagytok, rég levert, ifjú forradalmak?

Gde je naš preglasan, nemiran govor

Hol a nyugodni nem tudó zajos beszédünk,

što u pauzi između dvostrukih poljubaca

mi innen sodródott ajkaink közül

odavde, iz naših usta strujio?

a kettőzött csókok rövid szünetében?

I gde, o, gde je ta nepokolebljiva

És hol, hol van, ó, a megingathatatlan

večna izvesnost

örök bizonyosság,

da ćemo pobediti?

hogy győzni fogunk?

Gde je naša vera, drugaru?

Hol a hitünk, pajtás?

Gde je iz nas ludorija nestala

Hova lett a rosszaság belőlünk,

zbog koje je na našim prljavim noktima lenjir pljusnuo,

amiért vonalzó csattogott koszos körmeinken,

i zbog koje vredno je bilo:

és amiért érdemes volt:

pa neću plakati.

azért se sírni.

Gde su, brate moj, oni nikad sustali

Hol vannak, testvér, az el nem lankadó

iskonski pokolji?

ősi vérengzések?

Kako smo samo mi znali.

Ahogy csak mi tudtuk.

Gde, pa gde si ti, jedino ljubavi moja?

Hol, hát hol vagy te, énegy-szerelmem?

U predjesenskoj tišini što si me tako ružno

Az őszülő csendben miért hagytatok ily csúful

ostavila?

magamra?