Prvi dan bio je zato dobar

Az első nap arra volt jó,

jer sam mogao sve zaboraviti;

hogy mindent elfelejtsek;

drugog dana pak svega se mogao setiti.

a második arra, hogy mindenre emlékezzek.

A trećeg dana počeo je padati sneg.

S a harmadik nap esni kezdett a hó.

I rodila se slutnja,

És megszületett a sejtelem,

od sad će stalno padati,

hogy mostmár mindig esni fog,

od tvog čela do usta,

homlokodtól a szádig,

od usta do njedra,

szádtól az ágyékodig,

duž čitavog tvog tela,

végig a tested hosszán,

duž čitavog mog bivstvovanja.

végig az életemen.

Snežiće tavanica, telefonska slušalica,

Havazni fog a mennyezet, a telefonkagyló,

ako podignem,

ha fölemelem,

obrisi neba iz dečačkog doba, ako se osvrnem.

az elmosódó gyerekkori ég, ha hátranézek.

Među zapelim drvećem i zapelim stogovima

Megrekedt fák és megrekedt kazlak közt is

samo avet snega luta,

csak a hó kísértete kószál,

naslanja se na zatamnjena polja,

az elsötétített földeken megül,

okruni begunce rata.

a háborús menekülőket megkoronázza.

I već sam znao, neću biti sam,

És tudtam már, hogy nem leszek egyedül,

gde god se budem kretao, pratiće me sneg,

elkísér ez a hóesés, ahova megyek,

sestće pored mene u vozu,

leül mellém a vonatba,

prelaziće sa mnom more,

átkel velem a tengeren,

u noć zadimljenih autoguma i bezvazduđnih

füstölgő autógumik s levegőtlen városok

gradova

éjszakájában

osloviće me na mom maternjem jeziku

megszólít anyanyelvemen

i zemlje će mi osvojiti,

s országokat hódít nekem,

jer osvojiti zemlju

mert országot hódítani

ti si htela

te akartál

i kad već ni grudu neću imati, jer neću imati

s ha már hazám se lesz, mert nem lesz erőm

snagu o njoj govoriti

vallani róla,

zatvoriću se u ovo sneženje,

bezárkózom ebbe a havazásba,

kao neko ko belu košulju obuče,

mint aki fehér inget vesz föl,

belu košulju zadnjeg dana.

fehér inget az utolsó napon.