Kao stare trošne tračnice

Mint rozsdás, megfakult sínek,

koje je trava prekrila,

miket benőttek a füvek,

poput gusenice leže,

és itt hevernek mint a lárva

u daleke krajeve ne teže:

s nem visznek többé messze tájra:

gde se sneg beli,

hol csillog a hó,

gde brzi potok sanja,

hol zúg a patak,

gde so u snu svetli,

hol alszik a só,

gde ispod četinara

hol a fenyvek alatt

šišarke šarene

tarkáll a toboz

i veverice vrve…

s a mókus oroz…

Kao stare trošne tračnice

Mint rozsdás, megfakult sínek,

divim se tvojim očima,

úgy bámulom szemeidet,

gledam dve kapi, bistre kugle

úgy nézem két csöpp tiszta gömbjét,

u koje je nepostojanje

amelybe kört rajzolt a nemlét,

tako ucrtao krug da

kört írt belé, hogy e körön

radost unutar tog kruga titra:

belül táncoljon az öröm:

zlatokosa, slobodno lebdeća

a tarkaruhás,

prekrasna nevesa

csengetyűszavú,

sa šarenim ruhom,

pásztorfurulyás,

bistrim sluhom,

ringó derekú,

pastirskom frulom,

aranyosfonatú szabadon

uzanim strukom!

lebegő, gyönyörű hajadon!

Kao stare trošne tračnice

Mint rozsdás, megfakult sínek,

divim se tvojim očima!

úgy bámulom szemeidet!

Korov kiti moje ceste,

Rajtam nem visz már semmi út,

svetla su tu ugašena!

az én világom kialudt!

Odbačeno stojim, sa strane

Én itt vagyok már félrevetve

promatram daleke oblake,

s csak bámulok a fellegekre,

obasjano plove nebom a novi

amelyek csillogón vonulnak,

dan im novo odelo donosi!

s minden darab ruhájuk új nap!

Divim se tim oblacima

A fellegekre bámulok

i tvojim čarnim očima:

s két szemeden elámulok:

otkuda pojava ovih tela

honnan merül fel gömbalakja,

koje su baze promenljivog sveta?

mely a forgó világ alapja?

U tim šarenim kuglama

Ily tarka, zsenge gömbökön

varljiva radost kaska.

táncol az illanó öröm!

Poput dečjih balona te dve

E két gömb, mint a gyermekek

kugle pred nama lebde!

léggömbje, szinte úgy lebeg!

I da im se tanana nit prekine:

S ha elszakadna gyönge szála:

ko zna kuda, kuda bi utekle?

ki tudja merre, merre szállna?