za svakoga je stvarnost

mindenki számára valóság

sem za onoga ko doživi

kivéve azt aki megéli

sam sebe skida telo

a test leveti önmagát

i rastvara se u valovima

és feloldódik a habokban

oglasi se duša:

a lélek szól:

ne boj se dok sam s tobom

amíg veled vagyok ne félj

i kad više nisam s tobom kako bi se i bojao

s ha már nem vagyok veled hogy is félnél

vežba smrti je

halál-gyakorlat

svako spavanje

minden alvás

svaki grč žile

minden érgörcs

svaka strma okuka

minden hajtűkanyar

moja ljubav biohemija

szerelmem biokémia

strah je refleks živca

ideg-reflex a félelem

s životinjom sam u tamnici

állattal vagyok összezárva

o meni ovisi kako ću ga vaspitati

tőlem függ mivé nevelem

kad sam već dotle stigao

mikor odáig eljutottam

da se od ničega ne bojim

hogy félni már nem tudok semmitől

radost i bol jednako su mi drage

egyformán kedves az öröm és a fájdalom

u svakom trenutku prihvatam

bármely percben elfogadom

i celivam smrt

és megköszönöm a halált

jer nema te vrste smrti

mert nincsen már olyan halálnem

ispred koje bi mi se srce ustuknuo

amitől szívem visszaretten

moja pesma na tebe kao na razapetoj žici

versem rajtad mint drótkötélen

iznad provalije visi

lehúzódó szakadék fölött

kao kamen podupirač na trošni zid

mint a gyámkő az omló háznak

misao se privikava

nekifeszül az elmúlásnak

prolaženju

a gondolat

držati težinu srušenog rudnika straha

a félelem beomlott-bánya-súlyát tartani

unutra u  zidu uglja pre zgnječenja

benn a szénfalban az agyonnyomatás előtt

i razgraditi zid

és bontani a falat

koji se na nas srušio

amely ránkszakadt

jer iza mrklocrnog zida uglja svetlost je

mert a szén éjfekete falán túl fény van

jer iza mrklocrnog zida uglja dan je

mert a szén éjfekete falán túl nappal van

jer iza mrklocrnog zida uglja život te čeka

mert a szén éjfekete falán túl vár az élet

preko prozora tamnice

börtönablakon át

napaćena nebeso

fölsajgó nagy égbolt

otvoren pozivu daljine

távoli-tárt hívás

robovi na tebe paze

a rabok rád figyelnek