Csillaghálóban hányódunk

U zvezdanoj mreži se potucamo

partravont halak,

na obalu bačene ribe,

szánk a semmiségbe tátog,

u ništa nam zjape usta,

száraz űrt harap.

suh kosmos ujedaju.

Suttogón hiába hív az

Zalud zove šapućeći

elveszett elem,

izgubljen element,

szúró kövek, kavicsok közt

jedan protiv drugog

fuldokolva kell

gušeći među oštrim kamenjem, belutcima

egymás ellen élnünk-halnunk!

moramo živeti i umreti!

Szívünk megremeg.

Zadrhtaju nam srca.

Vergődésünk testvérünket

Naše otimanje brata

sebzi, fojtja meg.

ozleđuje, davi.

Egymást túlkiáltó szónkra

Na međusobno ziparenje

visszhang sem felel;

ni eho ne odgovara;

öldökölnünk és csatáznunk

bud-zašto se ubijamo

nincs miért, de kell.

i ratujeme, ali moramo.

Bűnhődünk, de bűnhődésünk

Ispaštamo, ali naše ispaštanje

mégse büntetés,

ipak nije kazna,

nem válthat ki poklainkból

iz pakla nikakva patnja

semmi szenvedés.

nas ne spašava.

Roppant hálóban hányódunk

U ogromnoj mreži se potucamo

s éjfélkor talán

i možda u ponoć

étek leszünk egy hatalmas

bićemo hrana na stolu

halász asztalán.

jednog silnog ribara.