A mellékudvarból a fény

Tíš, – vstala ťarbavo a hľa,

hálóját lassan emeli,

začína kefa rajbanie;

mint gödör a víz fenekén,

nad ňou kus steny premýšľa,

konyhánk már homállyal teli.

či spadnúť dole a či nie.

Noc v olejnatých handrách kráča

Csönd, - lomhán szinte lábrakap

a vzdychnúc, síde s oblohy,

s mászik a súroló kefe;

kraj mesta dá si pod nohy.

fölötte egy kis faldarab

Potom sa cez námestie stáča

azon tünődik, hulljon-e.

s lampášom, čo má od mesiaca.

Stoja jak ruiny

S olajos rongyokban az égen

fabriky a ich komíny,

megáll, sóhajt az éj;

no kým noc vonku vzdychá,

leül a város szélinél.

v nich hustne ešte masívnejšia tma,

Megindul ingón át a téren;

podstavec ticha.

egy kevés holdat gyújt, hogy égjen.

A cez obloky tkáčovní

v snopoch svetla steká

Mint az omladék, úgy állnak

luna mäkká,

a gyárak,

jej jagavý lúč strieborný

de még

jak vlákno prúdi cez brdá

készül bennük a tömörebb sötét,

a pokým stojí robota,

a csönd talapzata.

do rána tkajú stroje hundravé

tkáčkam ich sníčky splývavé.

S a szövőgyárak ablakán

A obďaleč zas k stínu stín,

kötegbe száll

jak klenbovitý cintorín:

a holdsugár,

skrutkáreň, železiareň, cementáreň.

a hold lágy fénye a fonál

Tajnosť chmúrneho zmŕtvychvstana

a bordás szövőszékeken

závody tieto strážia v sne.

s reggelig, míg a munka áll,

Kás‘ mačka kutre na ohrade

a gépek mogorván szövik

a nočný vartáš z povery

szövőnők omló álmait.

hneď v svetlonosa uverí, -

dynamá ako chrobáci

S odébb, mint boltos temető,

chladno sa lesknú v rade.

vasgyár, cementgyár, csavargyár.

Zapískal rušeň.

Visszhangzó családi kripták.

V hustnúcom šere vlaha pláva,

A komor föltámadás titkát

Spadnuté lístie ohmatáva

őrzik ezek az üzemek.

a prach na ceste

obťažkáva.

Egy macska kotor a palánkon

Tu strážnik kročí na chodník,

s a babonás éjjeli őr

Tu hundrajúci robotník.

lidércet lát, gyors fényjelet, -

A, roznášajúc letáky,

a bogárhátú dinamók

prebehne tu-tam

hűvösen fénylenek.

súdruh nejaký.

Pred seba ňuchá ako pes

Vonatfütty.

a ako mačka vetrí dozadu,

vyhýbajúc sa lampám,

Nedvesség motoz a homályban,

čo na ceste si staly do radu.

a földre ledőlt fa lombjában

Kazí sa svetlo v ústach krčmy,

s megnehezíti

mláku dávi jej okien pár;

az út porát.

lampa dnu bliká mdlými lúčmi,

pod ňou nádenník samotár.

Az úton rendőr, motyogó munkás.

Drieme si krčmár, nemá práce,

Röpcédulákkal egy-egy elvtárs

chrup cerí k stene, chrápal by,

iramlik át.

žiaľ skypel mu hor’ schodmi, plače.

Kutyaként szimatol előre

Revolúciu velebí.

és mint a macska, fülel hátra;

Pleskotajúce vody stuhly

kerülő útja minden lámpa.

jak vychladnutý kov.

Vietor jak bludné psisko chodí,

Romlott fényt hány a korcsma szája,

jazyk mu visí, strebe vody

tócsát okádik ablaka;

z barín i jarčekov.

benn fuldokolva leng a lámpa,

Slamníky ako plte nemo

napszámos virraszt egymaga.

po prúde noci plávajú –

Szundít a korcsmáros, szuszog,

skladište loď je uviaznutá,

ő nekivicsorít a falnak,

slieváreň ponton železný,

búja lépcsőkön fölbuzog,

a slievač nad kadlubom sní,

sír. Élteti a forradalmat.

dieťatko si v ňom uliať húta.

Vlhké je všetko, ťažké všetko.

Akár a hült érc, merevek

Bedárskych krajín mapy tu

a csattogó vizek.

maľuje pleseň svojou štetkou.

Kóbor kutyaként jár a szél,

A tamto v pustých lučinách

nagy, lógó nyelve vizet ér

handry na biednych travinách

és nyeli a vizet.

a papier. Šuští! Ani hnúť,

darmo sa vypína...

Szalmazsákok, mint tutajok,

Slizké tvoje vetry sa podobajú

úsznak némán az éjjel árján - -

špinavým plachtám, čo tu vlajú,

ó noc!

A raktár megfeneklett bárka,

Na nebi visíš ako na niti

az öntőműhely vasladik

vetchý perkál a ako na žití

s piros kisdedet álmodik

smútok, ó noc!

a vasöntő az ércformákba.

Noc chudobných! Mne uhlím buď,

rozfakli sa cez moju hruď,

Minden nedves, minden nehéz.

železnú rudu vo mne tav,

A nyomor országairól

z nej nákovu mi v srdci sprav,

térképet rajzol a penész.

kladivo, čo vie ukuť raz-dva

S amott a kopár réteken

kĺzavú čepeľ pre víťazstvá,

rongyok a rongyos füveken

ó noc!

s papír. Hogy’ mászna! Mocorog

Vážna je noc, ťažké jej tmy.

s indulni erőtlen...

Ja už tiež, bratia, spal by som.

Každý chráň dušu pred trudmi.

Nedves, tapadós szeled mása

Každý chráň telo pred plazom.

szennyes lepedők lobogása,

óh éj!

Csüngsz az egen, mint kötelen

foszló perkál s az életen

a bú, óh éj!

Szegények éje! Légy szenem,

füstölögj itt a szívemen,

olvaszd ki bennem a vasat,

álló üllőt, mely nem hasad,

kalapácsot, mely cikkan pengve,

- sikló pengét a győzelemre,

óh éj!

Az éj komoly, az éj nehéz.

Alszom hát én is, testvérek.

Ne üljön lelkünkre szenvedés.

Ne csipje testünket féreg.