E világon ha ütsz tanyát,
Nepriateľ keď v kráž ti skočí,
hétszer szűljön meg az anyád!
siedmich nech má zoči-voči.
Egyszer szűljön égő házban,
Jeden, vstáva a si spieva,
egyszer jeges áradásban,
jeden, službu dokončieva,
egyszer bolondok házában,
jeden, ľud svoj učí zdarma,
egyszer hajló, szép búzában,
jeden, pláva s ťarchou jarma,
egyszer kongó kolostorban,
jeden, semenom je lesa,
egyszer disznók közt az ólban.
jeden, čo mu predok chvel sa,
Fölsír a hat, de mire mégy?
keď ho chránil, ľsťami, kvetmi, -
A hetedik te magad légy!
ale ty sám buď ten siedmy!
Kebys’ hľadal milú, krásu,
Ellenség ha elődbe áll,
siedmi nech za dievkou pasú.
hét legyen, kit előtalál.
Jeden, srdce v slove stratí,
Egy, ki kezdi szabad napját,
jeden, ktorý cech svoj platí,
egy, ki végzi szolgálatját,
jeden, čo je samá duma,
egy, ki népet ingyen oktat,
jeden, ktorý sukňu skúma,
egy, kit úszni vízbe dobtak,
jeden, vie, kde hľadať sponku,
egy, ki magva erdőségnek,
jeden, šliape na vreckovku, –
egy, kit őse bőgve védett,
vôkol nej nech bzučia, smädní!
csellel, gánccsal mind nem elég, -
Ale ty sám buď ten siedmy.
a hetedik te magad légy!
Kebys’ tepal podľa tepu,
verš tento nech siedmy tepú.
Szerető után ha járnál,
Jeden, v mramor zaľúbený,
hét legyen, ki lány után jár.
jeden, spal pri narodení,
Egy, ki szivet ad szaváért,
jeden, meria hĺbku neba,
egy, ki megfizet magáért,
jeden, slovo zná, ak treba,
egy, ki a merengőt adja,
jeden, dušu oddá britve,
egy, ki a szoknyát kutatja,
jeden, čo myš živú pitve.
egy, ki tudja, hol a kapocs,
Dvaja chrabrí, štyria vední, –
egy, ki kendőcskére tapos, -
ale ty sám buď ten siedmy.
dongják körül, mint húst a légy!
A ak kliesni sa, čo v piesni,
A hetedik te magad légy.
za siedmich do hrobu klesni.
Jeden, má svoj prsník mliečny,
Ha költenél s van rá költség,
jeden, chmatne za tým driečnym,
azt a verset heten költsék.
jeden, prázdnou miskou hádže,
Egy, ki márványból rak falut,
jeden, biednym dá, čo vládze,
egy, ki mikor szűlték, aludt,
jeden, umára sa v práci,
egy, ki eget mér és bólint,
jeden, len sní pri mesiaci:
egy, kit a szó nevén szólít,
Pod náhrobník sveta svieť mi!
egy, ki lelkét üti nyélbe,
Ale ty sám buď ten siedmy.
egy, ki patkányt boncol élve.
Kettő vitéz és tudós négy, -
a hetedik te magad légy.
S ha mindez volt, ahogy írva,
hét emberként szállj a sírba.
Egy, kit tejes kebel ringat,
egy, ki kemény mell után kap,
egy, ki elvet üres edényt,
egy, ki győzni segít szegényt,
egy, ki dolgozik bomolva,
egy, aki csak néz a Holdra:
Világ sírköve alatt mégy!
A hetedik te magad légy.