Irtóztató telünk volt az idén,
Vi hadde vonde tider her i vinter,
mintha meg akarná mutatni a
természet hogy még ő is létezik,
som om naturen ville vise verda
őt se lehet semmibe nézni, mert
époly gonosz tud lenni mint az ember.
at den har alle sine krefter enn
Koppanva estek le a madarak
az ágról, fagyva ért az őzike
og krev vår age og vårt djupe alvor:
könnye a földre, a vadállatok
bemerészkedtek a falvakba: hány
den kan bli like hard som mannehjarta.
élet hullott el úton-útfelen!
Bölcs koldusok a szeméttelepen
Småfuglar fall frå trea, stive, frosne,
háltak, s a mély szemétbe takarózva
megfagytak. Hisz még a kabátos úr is
og dådyr-tåra klirra hardt mot jorda,
majd megfagyott az utcán, vagy a rosszul
táplált kályhák köhögős tüze mellett.
dei ville dyra våga seg til gards.
S a legborzasztóbb hogy már a tavaszt sem
szabad kívánni! Máskor oly epedve
Å, mange var dei liv som gjekk til grunne
vártuk, most félve gondolok reá,
hogy több sebet fakaszt majd mint virágot
i bygd og by, i desse øydetider.
s jázminillattal hullaízt kever.
S titkos vérszomjunk mégis ezt kívánja!
Det hende at ein tiggar sov i grøfta
Vagy mint rossz kártyás, nem bírjuk tovább...
Sujtsd el fölöttünk ítéletedet,
og fraus i hel, nedgraven under søppel.
olvaszd meg, Uram, nagy folyóidat
és bocsáss újabb vízözönt a földre!
Sjølv herremannen i sin varme pels
Igen, tedd ezt, ha tán nem akarod,
vagy már méltónak sem véled vigyázni
var stiv av frost på open gate eller
hogy győzzön az igazság és szabadság
bús földeden: ha a zsarnoknak átadsz
i røykfylt stove, tett ved kakkelomnen.
s oly állapotnak, mely rosszabb a télnél.
Megengednéd-e, hogy gyermekeink
Det verste er at ikkje eingong tanken
gyermekei, gonosz új iskolák
neveltjei már nevét is elfelejtsék
på våren gir oss glede. Den vi alltid
annak ami előttünk szent ma még
s amiért annyit küzdtenek apáink?
såg fram til før. Vi går i otta for
Akkor inkább a vízözön! Talán
egy bárka majd azon is fog lebegni!
at våren vil gi fleire sår enn blomar,
Egy szabad emberpár és jámbor-édes
állatok, komoly elefánt, bolondos
at angen av jasmin er døyvd av liklukt.
mókus, szép macskák és erős teve.
1940 eleje
Og likevel, vår løynde blodtørst lengtar!
Ivied nervene i høgspenn, lik ein tapar
i spel... Å, Herre, fell din høge dom,
la isen smelte i dei store elvar,
send enn ein gong ein syndflod over jorda!
Ja, la det skje, om du er lite villig
og held det for uverdig når vi vonar
at fred og rettferd sigrar her til sist:
du overlet oss i tyrannars hender —
ein tilstand verre enn den verste vinter.
Men vil du at barnebarna våre
blir fanga av ei ny og farleg lære
og ikkje lenger veit dei rette namn
på det vi ennå held for dyrt og heilag,
det som dei gav sitt liv for, våre fedrar.
Da vil vi heller ha ein syndflod! Kanskje
ei ark skal atter vogge over vatnet:
To frie menneske, og tamme dyr,
den strenge elefanten, mjuke kattar,
små rare ekorn, duvande kamelar.