Talpra magyar, hí a haza!
Doteraz sme v rabstve žili,
Itt az idő, most vagy soha!
predkov svojich zatratili,
Rabok legyünk, vagy szabadok?
ich, čo žili-mreli voľne,
Ez a kérdés, válasszatok! -
poddanská zem tlačí bôľne.
A magyarok istenére
Prisaháme na praboha maďarstva,
Esküszünk,
prisaháme: voľnosť chceme, bez rabstva!
Esküszünk, hogy rabok tovább
Podliak, kto dnes, keď mrieť treba,
Nem leszünk!
Netrúfa si, kto si seba,
Rabok voltunk mostanáig,
vlastný život pramizerný,
Kárhozottak ősapáink,
nad česť svojej vlasti cení.
Kik szabadon éltek-haltak,
Prisaháme na praboha maďarsťva,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
prisaháme: voľnosť chceme, bez rabstva!
A magyarok istenére
Väčšmi zdobí ramä mužské
Esküszünk,
lesklý meč než putá mrzké,
Esküszünk, hogy rabok tovább
a my preds' sme putá mali!
Nem leszünk!
Sem sa, dobrý meč náš starý!
Sehonnai bitang ember,
Prisaháme na praboha maďarstva,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
prisaháme: voľnosť chceme, bez rabstva!
Kinek drágább rongy élete,
Meno Maďar zase v kráse
Mint a haza becsülete.
zaskvie sa, jak v dávnom čase,
A magyarok istenére
zmyjeme my z neho hanu,
Esküszünk,
stáročiami nakydanú.
Esküszünk, hogy rabok tovább
Prisaháme na praboha maďarstva,
Nem leszünk!
prisaháme: voľnosť chceme, bez rabstva!
Fényesebb a láncnál a kard,
K hrobom našim naši vnuci
Jobban ékesíti a kart,
kľakať budú, žehnajúci,
És mi mégis láncot hordunk!
a z ich perí za modlenia
Ide veled, régi kardunk!
splynú naše sväté mená.
A magyarok istenére
Prisaháme na praboha maďarstva,
Esküszünk,
prisaháme: voľnosť chceme, bez rabstva!
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
1848