Ime, hát megleltem hazámat,

Y bien, al fin he encontrado a mi patria,

a földet, ahol nevemet

a mi tierra en la cual, sin un error,

hibátlanul irják fölébem,

mi nombre escribiría sobre mí

ha eltemet, ki eltemet.

si me enterrara el enterrador.

La tierra –una alcancía– me recibe.

E föld befogad, mint a persely.

Ya no se necesitan, ¡ay, qué pena!,

Mert nem kell (mily sajnálatos!)

aquellos cuatro o cinco centavitos

a háborúból visszamaradt

que nos fueron quedando de la guerra,

húszfilléres, a vashatos.

ni el anillo de hierro en que grabaron

tanta bellaza: Tierra, Mundo Nuevo,

Sem a vasgyűrű, melybe vésve

Derecho. Aún es guerrera nuestra ley

a szép szó áll, hogy uj világ,

y los anillos de oro son más bellos.

jog, föld. - Törvényünk háborús még

Durante mucho tiempo estuve solo

s szebbek az arany karikák.

pero después muchos se me acercaron.

“Estás solo”, decían, aunque hubiese

Egyedül voltam én sokáig.

–de corazón– querido acompañarlos.

Majd eljöttek hozzám sokan.

Así he vivido, vanamente, así.

Magad vagy, mondták; bár velük

Yo mismo puedo comprobarlo, pero

voltam volna én boldogan.

ahora sé que también mi muerte es vana.

Igual que de un bufón de mí se rieron.

Igy éltem s voltam én hiába,

Desde mi nacimiento quisiste estar

megállapithatom magam.

en mi lugar, metido en la tormenta.

Bolondot játszottak velem

Es ridículo que yo no haya hecho

s már halálom is hasztalan.

más dano del que a mí mismo me hicieran.

Hermosos son verano, primavera

Mióta éltem, forgószélben

y otoño, y el invierno es más hermoso

próbáltam állni helyemen.

para el que anhela ver hogar, familia,

Nagy nevetség, hogy nem vétettem

definitivamente para otros.

többet, mint vétettek nekem.

Szép a tavasz és szép a nyár is,

de szebb az ősz s legszebb a tél,

annak, ki tűzhelyet, családot,

már végképp másoknak remél.

1937. nov. 24.