Kertész leszek, fát nevelek,

Vrtlar biću, drvo rašću,

kelő nappal én is kelek,

s milim suncem ustajaću,

nem törődök semmi mással,

neću brinuti o drugom

csak a beojtott virággal.

sem o cvetu kalemljenom.

Minden beojtott virágom

Svaki cvet moj kalemljeni

kedvesem lesz virágáron,

biće meni omiljeni,

ha csalán lesz, azt se bánom,

pa neka je i kopriva,

igaz lesz majd a virágom.

u cvetu mom je istina.

Tejet iszok és pipázok,

Pušim lulu, pijem mleko,

jóhíremre jól vigyázok,

dobar glas svoj čuvam slepo,

nem ér engem veszedelem,

nevolja na mene neće

magamat is elültetem.

posadiću samog sebe.

Kell ez nagyon, igen nagyon,

I baš treba, baš to znači,

napkeleten, napnyugaton -

kada svane, kad se smrači -

ha már elpusztul a világ,

kad već propada ovaj svet,

legyen a sírjára virág.

nek bude mu na grobu cvet.

1925. április

aprila 1925.