1. Hexaméterek
1. Hexametri
Roskad a kásás hó, cseperészget a bádogeresz már,
elfeketült kupacokban a jég elalél, tovatűnik,
Kopni već kašasti sneg, sa limenih krovova kaplje,
buggyan a lé, a csatorna felé fodorul, csereg, árad.
topi se led potamneli, zamire, nestaje tako,
Illan a könnyü derű, belereszket az égi magasság
klokoće voda, žubori, ka jarku beži, buja.
s boldog vágy veti ingét pírral a reggeli tájra.
Diže se magla laka, zadrhti visina na to,
Látod, mennyire, félve-ocsúdva szeretlek, Flóra!
s blagom čežnjom rumen navlači košulju zori.
E csevegő szép olvadozásban a gyászt a szivemről,
mint sebről a kötést, te leoldtad - ujra bizsergek.
Vidiš kako te nežno, očinski volim, Flora!
Szól örökös neved árja, törékeny báju verőfény,
Ti si mi sa srca odvila, u doba topljenja mekog,
és beleborzongok, látván, hogy nélküled éltem.
korotu kao sa rane zavoj – ponovo bridim.
2. Rejtelmek
Kliče imena tvog struja večna, svetlost čarobna, lomna,
Rejtelmek ha zengenek,
s užasom shvatam, dršćem: sve do sad živeh bez tebe.
őrt állok, mint mesékbe’.
Bebujtattál engemet
2. Tajanstva
talpig nehéz hűségbe.
Szól a szellő, szól a víz,
Kad pevaju tajanstva
elpirulsz, ha megérted.
na straži bdim sa smeškom.
Szól a szem és szól a szív,
Dala si mi dostojanstva
folyamodnak teérted.
viteško ruho teško.
Én is írom énekem:
ha már szeretlek téged,
Vetar i voda zbore,
tedd könnyüvé énnekem
rumeniš s reči gole.
ezt a nehéz hűséget.
Srce i oči gore,
3. Már két milliárd
samo za tebe mole.
Már két milliárd ember kötöz itt,
hogy belőlem hű állatuk legyen.
I ja sad pesmu pišem:
De világuktól délre költözik
jer volim te sa smeškom,
a szép jóság s a szelid érzelem.
daj mi da lakše dišem
Mindenségüket tartani a fénybe,
i nosim to ruho teško.
mint orvos, ha néz az üvegedénybe,
már nem tudom, megadom magam kényre,
3. Dve milijarde
ha nem segítesz nékem, szerelem.
Ugy kellesz, mint a parasztnak a föld,
Dve milijardde ljudi me veže
a csendes eső és a tiszta nap.
da im budem životinja verna.
Ugy kellesz, mint a növénynek a zöld,
Al΄ od njih ka blagom jugu beže
hogy levelei kiviruljanak.
dobrota i osećanja smerna.
Ugy kellesz, mint a dolgos tömegeknek,
Ne mogu im biti veran, s počašću
kik daccal s tehetetlenül remegnek,
da pazim, ko lekar ampulu sa strašću,
mert kínjukból jövőnk nem született meg,
njihov svet, predaću se samovlašću
munka, szabadság, kenyér s jószavak.
ako me ne spaseš, ljubavi verna.
Ugy kellesz nekem Flóra, mint falun
villanyfény, kőház, iskolák, kutak;
Potrebna si mi kao zemlja seljaku,
mint gyermekeknek játék, oltalom,
ko čisto sunce i blage kiše,
munkásoknak emberi öntudat.
potrebna si mi ko sunce maku
Mint minta, mint az erény a szegénybe,
da procveta i zamiriše.
s ez össze-vissza kusza szövevénybe,
Potrebna si mi ko što treba masi
társadalmunkba, elme kell, nagy fénybe’,
kad prkosno drhte siromasi
mely igazodni magára mutat.
jer im patnja radost ne oglasi,
4. Buzgóság
rad, hleb, sloboda i reč što dobrotom odiše.
Ha olyan buzgó volnék, mint szerelmes
s megbékülne e háborús család,
Potrebna si mi, Floro, ko selu
az emberek, keresném engedelmes
struja, kuće, čkola, bunari;
szívvel
ko igračka za decu neveselu,
az örökös ifjuság italát.
ko što su željni saznanja buntari.
Nehezülök már, lelkem akkor boldog,
Kao uzor, poštenje za bedu,
ha pírban zöldel a fiatal ág -
kao za ovu buduću pobedu
bár búcsút int nekem... E fura dolgot
društva, um i svetlost da je povedu,
űzném,
um, koji će sebe da ostvari.
az örökös ifjuság italát.
Fecseghetnének nyelves tudományok -
4. ...
mind pártfogolna, ki szivébe lát:
legalább keressem, amire vágyok,
5. Budi slavna!
bár nincs,
az örökös ifjuság italát.
Većnisam podoban menama,
5. Megméressél!
duša je označena stenama
Már nem képzelt ház üres telken,
otkada, opsednut senama,
csinosodik, épül a lelkem,
otkrih ja Floru međ ženama.
mivel az árnyakkal betelten
a nők között Flórára leltem.
Ona je na poljima rosa,
Ő a mezőn a harmatosság,
pouzdanost, snaga prkosa,
kétes létben a bizonyosság,
zmije gazi noga joj bosa,
lábai kígyóim tapossák,
patnje im blaži njena kosa.
gondjaim mosolyai mossák.
Ízét adja a tiszta víznek,
Ukus će bistroj vodi dati,
száját adja a tiszta íznek,
ukusu usta žrtvovati,
hazaszólít, amikor űznek,
kada me gone kući me zvati,
szemében csikó legelészget.
očima ždrebe zauzdati.
Ő az okmány, kivel a kellem
a porráomlás ellen, a szellem
Ona je dokaz mojih slasti
az ólálkodó semmi ellen
i dići će me do počasti;
szól, pöröl szorongó szerelmem.
od ništavila i propasti
Érdekeimből megértettél,
reč ljubavi mene će spasti.
bátorrá vakmerőből tettél,
kínlódtál, amig nem szerettél,
Poletu mom si dala krila,
egész világom ege lettél, -
bezumlje moje utolila,
hát dícsértessél s hirdettessél,
ljubavlju si me umorila,
minden korokon át szeressél
svemira mog si nebo bila, –
s nehogy bárkiben alább essél
mindig, mindenütt megméressél!
pa budi hvaljena i slavna,
1937. február-március
voli me za doba buduća i davna,
nijedan nek ti ne bude ravna,
uvek me procenii, o ti, blagodarna!