Németh Andornak
A Andor Németh
Költő vagyok - mit érdekelne
Sí, soy poeta, ¿pero a mí que puede
engem a költészet maga?
interesarme la poesía en sí misma?
Nem volna szép, ha égre kelne
No sería tan bello si la estrella
az éji folyó csillaga.
del río nocturno subiese al cielo.
Az idő lassan elszivárog,
El tiempo fluye lento, despacioso.
nem lógok a mesék tején,
No cuelgo de la leche de las fábulas
hörpintek valódi világot,
pues sorbo un mundo puro, verdadero,
habzó éggel a tetején.
coronado por un cielo espumoso.
Szép a forrás - fürödni abban!
Bello es el manantial, ¡bañarse en él!
A nyugalom, a remegés
Mientras la calma y el temblor se abrazan,
egymást öleli s kél a habban
entre la espuma nace, inteligente,
kecsesen okos csevegés.
la dichosa, feliz conversación.
Más költők - mi gondom ezekkel?
¡Y qué me importan los demás poetas!
Mocskolván magukat szegyig,
Que hasta la misma pechuga se ensucien
koholt képekkel és szeszekkel
y que finjan estar muy embriagados
mímeljen mámort mindegyik.
de imágenes fabricadas y alcohol.
Én túllépek e mai kocsmán,
Yo dejo atrás este bar del presente,
az értelemig és tovább!
dejo atrás la razón, y ¡mucho más!
Szabad ésszel nem adom ocsmány
¡Qué vil sería si fingiera ser,
módon a szolga ostobát.
con mi mente tan libre, un criado estúpido!
Ehess, ihass, ölelhess, alhass!
¡Que comas, bebas, abraces y duermas!
A mindenséggel mérd magad!
¡Y que te midas con el universo!
Sziszegve se szolgálok aljas,
¡Ni aún a regañadientes serviré
nyomorító hatalmakat.
de criado a los pobres opresores!
Nincs alku - én hadd legyek boldog!
¡No hago pactos! ¡Déjame ser feliz!
Másként akárki meggyaláz
Si no, cualquiera a mí me ofendería,
s megjelölnek pirosló foltok,
alguien me encontraría manchas rojas
elissza nedveim a láz.
y absorbería la fiebre mis savias.
Én nem fogom be pörös számat.
No, yo no cierro mi boca litigante.
A tudásnak teszek panaszt.
A la razón me quejo de mis penas.
Rám tekint, pártfogón, e század:
El siglo me contempla, protector.
rám gondol, szántván, a paraszt;
El labrador, arando, piensa en mí.
engem sejdít a munkás teste
El cuerpo del obrero me presiente
két merev mozdulat között;
entre dos movimientos secos, rígidos.
rám vár a mozi előtt este
Por mí espera en la puerta de algún cine,
suhanc, a rosszul öltözött.
de noche, el mozalbete mal vestido.
S hol táborokba gyűlt bitangok
Y donde batallones de granujas
verseim rendjét üldözik,
van contra mis poesías enfiladas,
fölindulnak testvéri tankok
se echan a andar los tanques fraternales
szertedübögni rímeit.
a traquetear mis rimas por el mundo.
Én mondom: Még nem nagy az ember.
Esto digo: que aún no es grande el hombre,
De képzeli, hát szertelen.
aunque él, irrazonable, si lo crea.
Kisérje két szülője szemmel:
Que sus padres no le pierdan de vista;
a szellem és a szerelem!
padre y madre:¡la razón y el amor!
1937