Látjátok feleim, egyszerre meghalt

Seht, Brüder, er ist nun von uns gegangen,

és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.

Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,

Geprellt sind wir, im eignen Kreis gefangen.

csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.

De nincs már.

Erinnert euch, ihm fehlten Ruhm und Größe,

Akár a föld.

Jaj, összedőlt

Er stand uns bei mit seines Herzens Blöße.

a kincstár.

Nur Lehm wird sein

Okuljatok mindannyian e példán.

Ilyen az ember. Egyedüli példány.

Von seinen Knochen,

Nem élt belőle több és most sem él,

s mint fán se nő egyforma két levél,

Ach, zerbrochen

a nagy időn se lesz hozzá hasonló.

Ist der Schrein.

Nézzétek e főt, ez összeomló,

kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,

Laßt solcherart uns seiner jetzt gedenken:

mely a kimondhatatlan ködbe vész

kővé meredve,

Natur kann sich nicht zweimal gleich verschenken,

mint egy ereklye,

s rá ékírással van karcolva ritka,

Ihn gibt's nicht mehr und gab's auch vor ihm nie.

egyetlen életének ősi titka.

So wie ein Blatt mehr ist als eines Blatts Kopie,

Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.

Mindenki tudta és hirdette: ő volt.

Wird auch in all der Zeit ihm keiner gleichen.

Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,

s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt

Aus seinen Augen wird das Leben weichen,

a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,

mint vízbe süllyedt templomok harangja

Seht seinen Kopf, seht seine bloßen Hände,

a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:

"Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék",

Die sich verliern im Dunst der Nebelwände,

vagy bort ivott és boldogan meredt a

kezében égő, olcsó cigaretta

Erstarrt in Stein -

füstjére, és futott, telefonált,

és szőtte álmát, mint színes fonált:

Reliquiensein,

a homlokán feltündökölt a jegy,

hogy milliók közt az egyetlenegy.

Darauf sind, ornamentengleich verzweigend,

Keresheted őt, nem leled, hiába,

Linien geritzt, sein Lebensrätsel zeigend.

se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,

a múltba sem és a gazdag jövőben

Licht, Wärme war er uns, gleich wer er war.

akárki megszülethet már, csak ő nem.

Többé soha

Ein jeder wußte, riefs, daß: er er war.

nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.

Szegény a forgandó tündér szerencse,

Er mochte diese und auch jene Speise,

hogy e csodát újólag megteremtse.

Sein Mund sprach ganz auf eigne Weise,

Édes barátaim, olyan ez éppen,

mint az az ember ottan a mesében.

Versiegelt von der Stille nun, Nachklang,

Az élet egyszer csak őrája gondolt,

mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt...",

Geläute eines Tempels, der versank

majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,

s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt... "

Im Wasser tief, noch höre ich ihn sagen:

Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,

mint önmagának dermedt-néma szobra.

„Ein wenig Käse könnt ich jetzt vertragen...",

Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.

Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.

Seh ihn beim Wein, den er getrunken,

1933

Selig im Tabaksqualm versunken,

Dann wieder rannte er zum Telefon -

Spann seiner Träume farbigen Kokon.

So leuchtete auf seiner Stim das Zeichen:

Es wird ihm unter Tausend keiner gleichen.

Du magst ihn suchen, findst ihn nirgendwo,

Am Kap, in Asien nicht noch irgendwo,

Auch im Vergangnen nicht: Es mehrt sich

Gewesnes, alles wird einmal - nur er nicht.

Gelöscht für immer

Ist seines Lächelns seltsam blasser Schimmer.

Unstetes Feen-Glück, bist zu gehaltlos,

Ein zweites Wunder wird gestaltlos.

Ihr Lieben, dies ist ebenso gewesen,

Wie wir's in Märchen oft gelesen

Auf ihn auch schien vom Firmament ein Strahl,

Wir gingen ans Erzähl'n: „Es war einmal...",

Einstürzt' es, ihn begrabend, auf einmal,

Verweint erzähl'n wir nun: „Es war keinmal..."

So liegt er, wollte schaffend mehr erreichen,

Als einem Denkmal seiner selbst zu gleichen.

Arzneien, Worte, Tränen - nichts weckt ihn noch einmal,

Er war einmal... ein- oder keinmal.