Látjátok feleim, egyszerre meghalt

Voyez-vous, mes amis, tout à coup, il n'est plus.

és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.

Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,

Il nous a laissés seul. Nous voici donc cocus.

csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.

De nincs már.

Nous l 'avions tous connu. Ni génie, ni apôtre:

Akár a föld.

Jaj, összedőlt

il n'était qu'un coeur tout proche des nôtres.

a kincstár.

Mais il est mort.

Okuljatok mindannyian e példán.

Ilyen az ember. Egyedüli példány.

Comme la terre.

Nem élt belőle több és most sem él,

s mint fán se nő egyforma két levél,

Écroulé, l'éphémère

a nagy időn se lesz hozzá hasonló.

trésor.

Nézzétek e főt, ez összeomló,

kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,

Tirez la leçon tous de ce destin précaire.

mely a kimondhatatlan ködbe vész

kővé meredve,

Ainsi est l'homme. Un unique exemplaire.

mint egy ereklye,

s rá ékírással van karcolva ritka,

Il n'avait ni n'a pas de sosie aujourd'hui,

egyetlen életének ősi titka.

et comme aucune feuille n'aura de sosie,

Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.

Mindenki tudta és hirdette: ő volt.

il n'aura son pareil dans le temps infini.

Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,

s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt

Voyez sa tête et ses si chers yeux engloutis

a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,

mint vízbe süllyedt templomok harangja

par sa face. Et sa main déjà perdue dans une

a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:

"Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék",

inexprimable brume,

vagy bort ivott és boldogan meredt a

kezében égő, olcsó cigaretta

pétrifiée comme une relique

füstjére, és futott, telefonált,

és szőtte álmát, mint színes fonált:

désormais archaïque,

a homlokán feltündökölt a jegy,

hogy milliók közt az egyetlenegy.

le secret ancestral que cette vie résume

Keresheted őt, nem leled, hiába,

y étant gravé par des runes.

se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,

a múltba sem és a gazdag jövőben

Quoi qu'il fût, il était d'une chaleur qui luit,

akárki megszülethet már, csak ő nem.

Többé soha

les gens savaient et proclamaient: »C'est lui.»

nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.

Szegény a forgandó tündér szerencse,

A sa façon d'aimer tel ou tel plat,

hogy e csodát újólag megteremtse.

de parler – ah, sa bouche qu'aujourd'hui scella

Édes barátaim, olyan ez éppen,

mint az az ember ottan a mesében.

le silence, ah ce ton qu'on entend résonner,

Az élet egyszer csak őrája gondolt,

mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt...",

comme la cloche des églises immergées,

majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,

s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt... "

de dessous l'eau, puis la voix de naguère:

Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,

mint önmagának dermedt-néma szobra.

«Apporte-moi un peu de fromage, ma chère», –

Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.

Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.

ou de boire du vin, d'admirer la fumée

1933

qui montait de sa cigarette bon marché,

et de toujours aller, courir, téléphoner

en tissant de son rêve le fil coloré:

le signe lui venait resplendir sur le front

qu'il était seul ce Lui parmi tant de millions.

On a beau le chercher, on ne le trouve plus

ni en Asie ni au Cap: ni vu, ni connu,

le passé l'ignore, et, dans l'avenir qui brille,

n'importe qui peut naître encore, mais pas lui.

Plus jamais n'éclatera, plus jamais

son drôle de sourire pâle, un peu de biais.

Fée Fortune elle-même jamais ne saura

produire ce miracle une deuxième fois.

Mes chers amis, ce cas est tout a fait semblable

à celui de tel homme de la fable

auquel un jour la vie pensait,

et nous de raconter tout de suite: «Il était…»,

puis l'écrasa le ciel affreux de tout son poids,

et nous de l'évoquer, pleurant: »Il n'était pas…»

Ci-gît le grand lutteur transformé en statue

de lui-même, figé, s'étant à jamais tu.

Aucun produit ni voix ne le réveillera,

ni des larmes en flux: il était. Une fois.