Süvölt a zivatar

Sotto il ciel’ uggioso

A felhős ég alatt,

Ruggisce la tempesta,

A tél iker fia,

I gemelli d’inverno,

Eső és hó szakad.

Neve e pioggia scroscia.

La nostra dimora è

Kietlen pusztaság

Una steppa desolante;

Ez, amelyben lakunk;

Non v’è un cespuglio

Nincs egy bokor se', hol

Per trovar’ protezione.

Meghúzhatnók magunk.

Qui fuori il freddo,

Là dentro è la fame,

Itt kívül a hideg,

‘sto duplice vessatore

Az éhség ott belül,

Ci strazia ferocemente;

E kettős üldözőnk

E più in là anche il terzo:

Kinoz kegyetlenül;

Le armi pronte a sparare.

Goccia sulla neve bianca,

S amott a harmadik:

Rosso, il nostro sangue.

A töltött fegyverek.

Abbiam’ freddo e fame,

A fehér hóra le

I nostri fianchi trafitti,

Piros vérünk csepeg.

Ci tocca ogni sciagura…

Ma siam’ liberi e fieri!

Fázunk és éhezünk

1847

S átlőve oldalunk,

Részünk minden nyomor...

De szabadok vagyunk!

1847