Minek nevezzelek,
Čím pomenovať ťa,
Ha a merengés alkonyában
keď o súmraku zádumy
Szép szemeidnek esti-csillagát
na tvojich oči krásnych večernicu
Bámulva nézik szemeim,
s obdivom hladia moje oči,
Mikéntha most látnák először...
jak zrelý by ju teraz prvýkrát...
E csillagot,
na hviezdu tú,
Amelynek mindenik sugára
jejž každý pablesk
A szerelemnek egy patakja,
je lásky potokom,
Mely lelkem tengerébe foly -
čo do duše mi vteká mora —
Minek nevezzelek?
čím mám ťa menovať?
Minek nevezzelek,
Čím pomenovať ťa,
Ha rám röpíted
keď na mňa letkom zašleš
Tekinteted,
vše pozor svoj
Ezt a szelíd galambot,
tú krotkú holubičku,
Amelynek minden tolla
jejž každé pieratko
A békeség egy olajága,
je olivovou vetvou pokoja,
S amelynek érintése oly jó!
a ktor’ho dotyk je tak dobrý,
Mert lágyabb a selyemnél
bo nežnejší je od hodvábu
S a bölcső vánkosánál -
i od vankúša kolísky —
Minek nevezzelek?
čím mám ťa menovať?
Minek nevezzelek,
Čím pomenovať ťa,
Ha megzendűlnek hangjaid,
keď rozzvučia sa tvoje hlasy,
E hangok, melyeket ha hallanának,
tie hlasy, ktoré nech by počuly
A száraz téli fák,
tak suché stromy v zime,
Zöld lombokat bocsátanának
ver’ vyhnaly by ihneď ratolesti
Azt gondolván,
v tom domnení,
Hogy itt már a tavasz,
že tu je jaro už,
Az ő régen várt megváltójok,
ten spasiteľ ich dávno čakaný,
Mert énekel a csalogány -
bo vyspevuje sláviček —
Minek nevezzelek?
Čím mám ťa menovať ?
Minek nevezzelek,
Čím pomenovať ťa,
Ha ajkaimhoz ér
keď k ústam sa mi primkne
Ajkadnak lángoló rubintköve,
úst tvojich žhavý kameň rubínový,
S a csók tüzében összeolvad lelkünk,
a v ohni bozku duše sa nám stopia,
Mint hajnaltól a nappal és az éj,
jak za úsvitu splynú deň i noc,
S eltűn előlem a világ,
a zpred očí mi zmizne svet,
Eltűn előlem az idő,
čas zmizne zpredo mňa,
S minden rejtélyes üdvességeit
a tajomných spás svojich súhrnom
Árasztja rám az örökkévalóság -
ma zaplaví až večnosť —
Minek nevezzelek?
čim mám ťa menovať?
Minek nevezzelek?
Čím pomenovať ťa?
Boldogságomnak édesanyja,
Ty blaha môjho sladká mati,
Egy égberontott képzelet
do neba vtrhlej obraznosti
Tündérleánya,
ty víla-dcéra,
Legvakmerőbb reményimet
najodvážnejšie moje nádeje
Megszégyenítő ragyogó valóság,
zahanbujúca skvúca skutočnosť,
Lelkemnek egyedűli
ty duše mojej jediný,
De egy világnál többet érő kincse,
no nad jeden svet drahší poklade,
Édes szép ifju hitvesem,
premilá moja mlado-žienka krásna,
Minek nevezzelek?
čím mám ťa menovať?
1848