Estoy vagando sin rumbo

Össze-vissza csatangolok

desde meses sin parar,

hónapok óta szakadatlan,

un sol asesino y dulce

öldöklő, édes napszurás

me ciega y duele noche y día.

kínoz, kápráztat éjjel-nappal.

¿Desde dónde tantas visiones?

Honnét e sok-sok látomás?

Ella surge al lado del agua,

A víz felől kifordul éppen,

en juventud esplendorosa,

tündökletesen fiatal,

flotando en lo súbito oscuro,

lebeg a hirtelen sötétben,

su sonrisa rompe en la costa.

a part fele csap mosolya.

Lejos se encienden los veleros.

Tüzet fog messze pár vitorla.

Calor a plomo a mediodía

Merőleges déli meleg

en cabina dispersas llueve.

zuhog a szétszórt kabinokra.

¡Y los detalles, las minucias!

S a részletek, a kicsiségek!

Sólo una flor al viento blando,

Egyszál virág a puha szélben,

como si en manos asombradas

akár egy néma csecsemő

la girara en silencio un crío.

forgatná ámuló kezében.

¡Las melodías! ¡Por filas de cuartos

A dallamok! Szobák során

la misma melodía resonante,

ugyanaz a locsogó dallam,

como si el mar descalzo

mintha a mezitlábas tenger

paseara en sus paredes!

bolyongana a falaikban!

Pero son los amantes los más bellos,

De legszebbek a szeretők,

sus crines, tolda última y hermosa

sörényük kisüt a homályba,

del pudor, iluminan la penumbra.

szemérmük szép, utolsó sátra.

Amantes, y el ocaso,

A szeretők, s az alkonyat,

filas de casas apagándose,

a házsorok ahogy kihúnynak,

y entre las casas, en la arena,

s a házak közt, a homokon,

la mole inmensa de una torre.

a roppant tömegű torony.

¿Quién puede imaginarse algo más triste?

Ki eszelhet ki nála szomorúbbat?

Rodrigo Escobar Holguín y