¡Oh! radiactividad. Ahora mientras leo, me como una tajada de melón y sé infaliblemente que el mundo sólo se transforma en nosotros.

Ó rádióaktivitás! most olvasom és görögdinnyét eszem és erősen tudom

No soy más que una carraca abigarrada. ¡Oidlo bien!

Hogy a világ csak bennünk változik

Detrás de mi rostro transparente revolotean flores que brotan del fluido eléctrico.

Színes kereplő vagyok csupán, halljátok?

Este siglo de humanistas me separa de mi amante, !oh! tristeza vencida, alumbra esta noche los asilos.

arcom átlátszó, mögötte virágok röpködnek,

Los corderos son ovinos, yo soy un asno y mi sombra alargada es el pastor.

amint fölbuktak az elektromos hullámokból

Cuando cierro los ojos se estrellan los aviones, hasta éstos que a diario despegan de mi alma.

Szeretőmtől is elszakít a humanista század, ó lepipált szomorúság, gyújtsd föl ma éjjel a menhelyeket

¡Oh! tú, brillante grano de polvo, apaga tus motores, que manana, de seguro, mi mujer te barrerá.

A bárányok birkák, én szamár vagyok s csak hosszú elnyúlt árnyékom a pásztor

¡Oh! mujer, ¡Oh! amante, lloras sin cesar y tus lágrimas impulsan las gastadas turbinas.

Ha szemem behunyom, az eroplánok lezuhannak és azok is

¡Qué lástima! ¡Qué lástima también por nosotros!

Melyek belőlem szállnak föl naponta

Pero que vivan los aprendices de amoladores que caminan silbando, sin saber que la cúpula del cielo, con las velas desplegadas, naufragó en el fondo de los portamonedas.

Te csillogó porszem, állítsd el aranyos motoraidat, reggel úgyis kisöpör az asszony

Ó az asszony, a szeretőm csak sír, csak sír és könnyei tovább hajtják a régi turbinákat

Kár, kár miértünk is

De éljenek a köszörűs inasok, akik fütyörésznek

És nem is tudják, hogy az égbolt fejünk fölül

elvitorlázott a pénztárcákba.