Y bien, al fin he encontrado a mi patria,

Ime, hát megleltem hazámat,

a mi tierra en la cual, sin un error,

a földet, ahol nevemet

mi nombre escribiría sobre mí

hibátlanul irják fölébem,

si me enterrara el enterrador.

ha eltemet, ki eltemet.

La tierra –una alcancía– me recibe.

Ya no se necesitan, ¡ay, qué pena!,

E föld befogad, mint a persely.

aquellos cuatro o cinco centavitos

Mert nem kell (mily sajnálatos!)

que nos fueron quedando de la guerra,

a háborúból visszamaradt

ni el anillo de hierro en que grabaron

húszfilléres, a vashatos.

tanta bellaza: Tierra, Mundo Nuevo,

Derecho. Aún es guerrera nuestra ley

Sem a vasgyűrű, melybe vésve

y los anillos de oro son más bellos.

a szép szó áll, hogy uj világ,

Durante mucho tiempo estuve solo

jog, föld. - Törvényünk háborús még

pero después muchos se me acercaron.

s szebbek az arany karikák.

“Estás solo”, decían, aunque hubiese

–de corazón– querido acompañarlos.

Egyedül voltam én sokáig.

Así he vivido, vanamente, así.

Majd eljöttek hozzám sokan.

Yo mismo puedo comprobarlo, pero

Magad vagy, mondták; bár velük

ahora sé que también mi muerte es vana.

voltam volna én boldogan.

Igual que de un bufón de mí se rieron.

Desde mi nacimiento quisiste estar

Igy éltem s voltam én hiába,

en mi lugar, metido en la tormenta.

megállapithatom magam.

Es ridículo que yo no haya hecho

Bolondot játszottak velem

más dano del que a mí mismo me hicieran.

s már halálom is hasztalan.

Hermosos son verano, primavera

y otoño, y el invierno es más hermoso

Mióta éltem, forgószélben

para el que anhela ver hogar, familia,

próbáltam állni helyemen.

definitivamente para otros.

Nagy nevetség, hogy nem vétettem

többet, mint vétettek nekem.

Szép a tavasz és szép a nyár is,

de szebb az ősz s legszebb a tél,

annak, ki tűzhelyet, családot,

már végképp másoknak remél.

1937. nov. 24.