Včera sa Jeseň vkradla do Paríža,

Párisba tegnap beszökött az Ősz.

Po Boulevard Saint-Michel nečujne mihla sa

Szent Mihály útján suhant nesztelen,

V letnej horúčave, pod tichým lístím

Kánikulában, halk lombok alatt

A so mnou stretla sa.

S találkozott velem.

Práve som k Seine cestu vážil

Ballagtam éppen a Szajna felé

V duši mi drobné chrastie-pesničky:

S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:

Dymiace, čudné, trudné, purpurové,

Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,

že umriem zneli.

Arról, hogy meghalok.

Jeseň ma dostihla a niečo šepla

Elért az Ősz és súgott valamit,

Boulevardom Saint-Michel to otriaslo

Szent Mihály útja beleremegett,

Zum, zum; pozdĺž cesty žartovné

Züm, züm: röpködtek végig az uton

Lístie lietalo.

Tréfás falevelek.

Minútka: Leto ešte nebolo v rozpakoch

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé

Jeseň z Paríža zmizla so smiechom.

S Párisból az Ősz kacagva szaladt.

Bola tu, a že tu bola, viem len sám

Itt járt, s hogy itt járt, én tudom csupán

Pod raždím stonom.

Nyögő lombok alatt.